Sokszor szokták mondani, hogy: "Hát te mindig nevetsz." Igen, igaz, de eleget sírtam már. Sírtam, amikor bántottak, fizikailag, lelkileg egyaránt. Sírtam, amikor halálosan szerelmes voltam és elvitték tőlem az exem a börtönbe. Sírtam, amikor nem tudtam, hogy másnap mit fogok enni adni a gyerekeimnek. Sírtam, amikor összetörték a szívem. Sírtam, amikor úgy cselekedtem, ahogy tulajdonképpen nem is akartam. Miért? Meg akartam felelni másoknak, ezáltal pedig elkerülni a vitát, állandó lebaszást. Naiv voltam. Azt hittem, ha úgy cselekszem, hogy másnak jó legyen, akkor majd én leszek a legjobb feleség, meny, sógornő. Tévedtem. Bármit csináltam, ideig-óráig voltam csak jó, pedig tettem nagyon rossz dolgokat is. Még élek, nem bocsátom meg magamnak. 

Na de a lényeg, hogy kemény leckéket kaptam az élettől, sokat tanultam, mondhatni rengeteget, talán egy életre elég is lesz. Megtanultam, hogy nem érdekel, hogy ki mit gondol, mit várnak tőlem, úgy cselekszem, ahogy ÉN helyesnek látom. Tele vagyok pozitív energiával, és ebben sokat segít a humor, a nevetés, imádok nevetni. Valószínű, ha nem így lenne, már megbolondultam volna. 

Egy életed van!!!! Úgy éld, ahogy Neked jó, nem úgy, ahogy másnak!!! Ha valakinek nem vagy jó úgy, ahogy vagy, akkor hagyd a picsába. Legyen szó haverról, anyósról, férjről, feleségről...!!!!