Igaz mondás, bár nem egyszerű. Nem mindig könnyű a félelmeinken felül kerekedni és elindulni,de MEGÉRI! 

Valamelyik nap vettem egy műfenyőt és elgondolkoztam, hogy mit kéne venni a gyerekeknek Karácsonyra. És annyira jó érzés töltött el közben. Hogy miért? Mert tudom azt, hogy gondolkozhatok kicsit bátrabban, kicsit nagyobb dolgokban (na nem palotában, de akkor is). Évekkel ezelőtt örültem, ha volt pár száz forintom, hogy vegyek nekik valami apróságot. Persze Ők annak is örültek. Mióta egyedül nevelem Őket, még jobban várom a Karácsonyt, mert jobban meg tudom venni nekik azt a csekély ajándékot. Nem beszélve arról, hogy azóta van nyugodt ünnepünk, mert előtte nem volt mindig felhőtlen, ugyanis az exemnek, a családjának nem szólt másról az ünnep, csak az italról. Csoda, ha nem vártam úgy a Karácsonyt....De ez az év, még a tavalyinál is jobb. :) Mióta dolgozom, még könnyebb az életünk. Annyira jó érzés így várni az ünnepet, hogy tudom, vehetek nekik olyat, amire vágynak. Örömmel mesélhetik az iskolában , hogy ezt, vagy azt kaptam Karácsonyra. Persze tudják, hogy nem az a lényeg, hogy minél drágább legyen, hanem az, hogy szívből van és bármi is az, ami a fa alá kerül, örülnek neki. A csillogás, az öröm a szemükben, leírhatatlan érzés. A változás (hogy dolgozom) az életünkben hatalmas. Megtehetem, hogy néha-néha kaját rendelek (előtte soha). Tervezhetem, hogy Mikulásra nem csomagot kapnak, hanem elviszem Őket moziba, megyünk egy kört a Mikulás villamossal, tehát adok nekik egy plusz élményt, amiben előtte nem volt részük. A jövőhéten találkozom egy Providentes hölggyel, és ha minden igaz, akkor tudok nyitni egy számlát, tudok félrerakni. Ezáltal valóra válthatom azt a tervem, mely szerint bővítem a házat, hogy a gyerekeimnek legyen külön szobája (ha már nekem nem volt). Aztán rakhatom ugyanúgy a pénzt a számlára, mellyel a gyerekeimnek biztosíthatok valami alapot a jövőjükhöz.Tényleg óriási és nagyszerű ez a változás. 

A lényeg végül is az, hogyha az út, amelyen jársz, mindig fájdalmat okoz, akkor az nem a te utad! Merni kell változtatni, lépni, nem kell félni az újtól. Igen, minden kezdet nehéz, de ha egyszer elindulsz, akkor lassan, de biztosan haladni fogsz, úgy, mint én. Elindultam egy jó úton, magam mögött hagyva a múltat, és innen már csak felfelé visz az utam. Vannak nehézségek, akadályok, de ilyen az élet. Boldog vagyok, hogy léptem, ezáltal pedig a babáim is boldogabbak. Nem csak számomra változott meg az élet, de az ő életük is gyökeresen megváltozott.