Sokszor álmodom rosszat, de többnyire mindig a múltammal. Biztos, hogy sokat sérültem lelkileg, azért térnek vissza ezek az álmok, vagy nem tudom. Általában mindig a múltban vagyok és nem tudok hazajönni. Leírva nem vészes, de átélve, megálmodva, nagyon rossz. Tegnap álmomban nagyon éhes voltam, sírtam, üvöltöttem, haza akartam jönni, de nem tudtam. Olyan érzés volt, mintha le lennék bénulva. Nem hallotta senki a kiáltásom...Jajj, tényleg nagyon rossz volt, örültem, hogy felébredtem. Az álmaimnak általában van igazság alapja, ahogy ennek is. Sokszor voltam éhes. Vagy nem volt mit enni, vagy el volt dugva a kaja. Eldugva...hihetetlen leírni is, elképzelni is, de átélni borzasztó volt. Ha nem élem át, tuti, hogy el sem hiszem, hogy létezik ilyen. Az anyósom megfőzött, szedett mindenkinek enni, aztán kb. le volt tudva a nap. Nem lehetett hozzányúlni a kajához, a második szinte mindig egy lenyitós szekrénybe volt eltéve, kulcsra zárva, az apósnak későbbre, te meg dögölj meg éhen. Reggeli is, ha volt, mint egy kismacskának. Kenyér szintén a szekrényben. Kóla mellettük, nehogy igyon belőle vki, mert az luxuscikk. Se cigi, se kaja, se kávé, na jó, nagyon minimálisan. Az anyós a kisebbik lányával az ajtó mögött sunyiban ette a péksüteményt. Másnak??? Ugyaaan...Hihetetlen dolgok mentek ott. Tyűűű, ha csak hallom , el sem hiszem, hogy ilyen létezik. Kajáról térjünk át a fürdésre. Na ez egy fő veszekedés forrás volt. Ha fürdeni akartam, hát hogy képzelem én ezt, fogy a víz. Jézusom!!! Most leírva is döbbenetes, Amikor meg rájöttem, hogy milyenek valójában, az szörnyű volt. Se fogmosás ( azt sem tudták mi az a fogkefe), se fürdés, se tampon, betét (helyette rongy), se wc papír...Kurvára szerelmes voltam, hogy ezekhez alkalmazkodtam (nehezen). Mindegy, nem is beszélek róla, mert belegondolok és csak a düh jön elő (sok van bennem valószínű). Rengeteget tanultam a múltamból, sokkal erősebb, okosabb lettem és csak javasolni tudom annak, aki ilyen, vagy hasonló helyzetben van, hogy NE HAGYJA! Félelmetes lehet a változtatás gondolata, de megéri.
