Azt szokták mondani, hogy jó, ha az ember titokzatos. Persze ez igaz, nem is kell rögtön megnyílni mindenkinek, de azért nem kell mindig álarcot viselned, tudd, hogy mikor, ki előtt veheted le! Jó dolog, ha mosolyogsz és nem tudják, hogy valami fáj. Jó dolog, ha nyugodtnak látszol, pedig belül szétvet az ideg, na de az érzéseket nem mindig jó álcázni, hiszen így a "párod", nem tudja eldönteni , hogy mit mikor gondolsz komolyan és valójában mit érzel, vagy mit nem érzel. Nem feltétlenül szerencsés az, hogy nem lehet rajtad eligazodni, mert sosem tudhatod, hogy emiatt nem veszítesz-e el valakit, akit tulajdonképpen talán nem is szeretnél. Ha vannak érzéseid, ne félj kimondani, kimutatni, egyértelműen a másik tudtára adni. A legjobb mindig az egyenes, nyílt beszéd! Aztán meg lesz, ami lesz. Lehet, hogy a másik fél arra vár, hogy egyértelmű légy, bár igaz, neki sem kéne várni..... Ez egyfajta ördögi kör, hiszen senki nem mond inkább semmit! Pedig olyan jó lenne tudni a teljes igazságot! Fontos vagyok? Szeretsz kicsit? Vagy nagyon? :) Szoktam hiányozni? Mire kellek én neked? Sosem lesznek ezek megválaszolva!!!! 

Kételyek között az ember pedig nem lehet hosszú távon, egy idő után belefárad és többet szeretne! Olyat, aki egyértelműen a tudtára adja, hogy szereti, szüksége van rá....... Egyszer csak jön egy  pasi/nő, aki tetszik neki, megismeri, beszélgetnek, találkoznak, és lehet, hogy nem lesz belőle komoly, lehet, hogy csak laza lesz, az is lehet, hogy egyszer szexelnek és kész, de ekkor merül fel a kérdés, hogy miért ne tegyem meg, amit tulajdonképpen szeretnék.... 

A kételyek elgondolkoztatnak, a gondolkozás bizalmatlanságot szül, a bizalmatlanság pedig megöli az egészet!!!! 

( Én Imádlaaaaak!!!!)