Mióta eltűntél, nem találom a helyem,

könnytől ázik mindkét szemem.

Éjjel is sokáig forgolódok, 

mert folyton Rád gondolok.

Emlékszem, milyen örömet okozott, 

amikor Liza világra hozott.

Hiszen olyan régóta vártunk már Rád,

és lett végre egy kicsi Mazsolánk.

Beszéltem hozzád, cirógattalak,

első perctől kezdve a szívembe zártalak.

S mikor végre már tisztán láttál,

alig vártam, hogy szaladgáljál.

Aprócska lábaid néha-néha megremegtek,

de hamar megerősödtek.

Aztán meg azt akartam,

csak egy percre maradj már nyugodtan.

A fürdetés is izgalmas volt, mert utáltad a vizet,

de nem bántam, hogy össze-vissza csikartad a kezeimet.

Ölemben ringattalak, mint egy kisbabát,

aztán együtt aludtunk órákon át.

Nem tudom, miért mentél el, 

de remélem egyszer újra a karjaimban leszel.