Ilyen "hiba" vagy TE is számomra! Pedig eleget megéltem már a múltban, hogy tudjam, ami nem tesz boldoggá, azt azonnali hatállyal fejezzem is be! Úgy összetörted a szívem, mint még soha senki ebben az életben. A mennyekben jártam, amikor azt hittem, hogy végre teljes lesz az életem Veled! Aztán meggondoltad magad. A mélybe zuhantam. Azt hittem, hogy annak a fájdalomnak soha nem lesz vége. Azért imádkoztam nap, mint nap, hogy legyen már könnyebb!!! Nem akartalak szeretni! Kaptam már  fizikai értelemben, de ez jobban fájt. Tudod a lelki sebek sokkal-sokkal nehezebben gyógyulnak, mint a fizikai fájdalom. Sosem tudtad pontosan , hogy valójában mit akarsz. Egyszer szerettél,egyszer nem. Egyszer azt mondtad,megérdemlem a boldogságot, és szeretnél velem boldog lenni. Azt mondtad, tudod, hogy szerelmes vagy,csak féltél bevallani. Azt mondtad, nem érdekel ki mit mond, majd három hét után közölted, hogy nem tudod tovább folytatni, mert vannak, akik nem örülnének neki. Könnyekkel az arcomon búcsúztam el. Nem a szívedre hallgattál, hanem más szavára. Ismét álomba sírtam magam jó pár éjszakán keresztül. Újra összetörtél, bár már egy fokkal jobban viseltem, de nem volt könnyű akkor sem. Kipróbáltam azt a módszert, hogy lefekszem mással, de mi történt... elsírtam magam. Ott voltál a szívemben, csakis arra tudtam gondolni, hogy TE hogy ölelsz, hogy csókolsz... A mozdulataid, szavaid, nevetésed, hülye vicceid, idegesítésed...,csakis ezek jártak a fejemben. Azt akartam, hogy ugyanolyan legyen más is, mint TE! De sajnos két egyforma ember nincs, olyan meg pláne, akit úgy szeretek, ahogy Téged szerettelek!!! Valószínű ez az oka annak, hogy mai napig itt vagyok, hogy nem mondok nemet. Vágyom arra az érzésre, amit csak Te tudsz megadni. Vágyom arra, hogy melletted teljesen önmagam lehetek! És tudod mindezeket figyelembe véve, be kéne látnod, hogy mit érdemlek. És attól függetlenül, hogy nem vagyunk KAPCSOLATBAN, még nem kell kikészítened idegileg, attól, hogy Te élvezed. Elhiszem, hogy jót szórakozol rajta, és persze én is értem a viccet, de van, amikor már sok. Most is tudom, hogy hova fogunk jutni, mi lesz ennek a vége, de a picsába, akkor miért vagyok itt? Miért hosszabbítom meg a "szenvedést"? Valószínűleg nagyon hülye vagyok, vagy....... Mindegy is! 

Annyi mindent kaptam már, annyiszor voltam mélyen, valószínűleg már meg sem kottyan, mondhatom, hogy megszoktam, Tőled meg különösen! 

DE!!! Egyszer rá fogsz jönni, és fog hiányozni a hülye fejem, a hisztim, és azok, amiket Te is csak velem éltél át! 

"Ha voltál már brutálisan összetörve, mégis mersz gyengéd lenni másokkal, akkor olyan szeretetet érdemelsz, ami még az óceánnál is mélyebb!!!!!!!!!!!!!!!"