Azt hiszem, hogy ez valóban így van! Anyának lenni a legcsodálatosabb "munka" a világon! Amikor anya leszel, teljesen megváltozol. Emlékszem, amikor a lányom megszületett, csak néztem , ahogy fekszik mellettem és arra gondoltam, hogy annyira szeretem, hogy belehalok. Szavakkal nem lehet kifejezni ezt az érzést. Nem tudtam, hogy ilyen hatalmas szeretet létezik. Ez soha nem múlik el! 

Minden kornak megvan a szépsége, de olyan hamar elrepül az idő, hogy észre sem vesszük. Fogacskái lesznek, már mindent megeszik, elindul, beszélni kezd, szaladgál, be nem áll a szája :), aztán hopp, már azt veszed észre, hogy óvodás. Na az is fura, hiszen eddig a nap 24 órájában mellette voltál, most viszont mások vigyáznak rá. Az óvodás évek is hamar elröppennek, kezdődik a suli. Megtanul írni, olvasni, számolni és néha már Ő olvas neked mesét. Hmm... Tényleg fura érzés ez, ahogy látod, hogy fejlődik a gyermeked nap, mint nap, és néha eszedbe jut , hogy : Úristen, én adtam életet neki!!! Csodálatos érzés!!!!!

Persze, nem mindig felhőtlen a gyereknevelés, sőt, nagyon is nehéz, de annak ellenére, hogy vitáztok, hogy százszor kell neki elmondani egy dolgot, hogy kényeskedik, akaratoskodik, nem figyel suliban, vagy éppen elhagyja egy-két csúnya szó a száját, vagy verekszik, Te még ugyan úgy szereted!!!!! És ez így természetes! 

Fontos, hogy a gyerek mindig érezze a szeretet! Jól esik neki, ha megöleled, elmondod, hogy mennyire boldog vagy, hogy ő (ők) van (vannak) neked és megdicséred, ha valamit jól csinált, vagy éppen megszidod, ha valamit rosszul. Így tanulja meg mi a helyes!

Igaz, hogy hamar lettem anyuka, de nem bántam meg és nem is fogom! Igaz, hogy nagyon nehéz egyedül nevelni Őket, de erőt adnak mindenhez! Értük élek!!!